Vámtarifaszám: egy apró kód, ami milliókba kerülhet – néhány gondolat az áruosztályozás jogi jelentőségéről

Egyre több jogszabályban találkozni azzal, hogy annak előírásait attól függően kell, nem kell vagy kell eltérően alkalmazni, hogy bizonyos dolgok milyen vámtarifaszám alá tartoznak. Ilyenkor a vámtarifaszám dönti el, hogy milyen mértékű vámot, adót, közterhet kell fizetni, kell-e valamilyen hatósági engedély, igényelhető-e kedvezmény vagy mentesség, stb., stb. Bár gyakran szükség van rá, a vámtarifaszám meghatározásának gyakorlata „rétegkultúra”, ezért számos tévhit és féligazság kering az áruosztályozással kapcsolatban. Íme, néhány magyarázat ennek tisztázásához:

Vámtarifaszám? Akkor az csak vámügyekben lényeges, nem?

A rövid válasz: nem! A hosszabb válasz: valóban, a vámtarifaszámok és az annak meghatározására irányuló tevékenység [tarifális besorolás vagy áruosztályozás] eredetileg a vámügyekkel kapcsolatban terjedt el, de ma már sok más jogszabály is alkalmazza a vámtarifaszámokat, ha valamilyen ingó dolog [áru, termék] meghatározott szabályok szerinti azonosítására, besorolására van szükség. A teljesség igénye nélkül, a vámügyeken kívül pl. a következő területeken kap szerepet a vámtarifaszámának meghatározása:

• adózás [pl. jövedéki adó, környezetvédelmi termékdíj, áfa, személyi jövedelemadó, társasági adó, népegészségügyi termékadó, EKÁER kötelezettség teljesítése],

• közbeszerzési eljárások,

• fémkereskedelmi ügyek,

• hulladékgazdálkodás [pl. kiterjesztett gyártói felelősségi / EPR díj, visszaváltási /DRS díj],

• kereskedelemre vonatkozó speciális előírások [pl. kettős felhasználású termékek kereskedelme, dohánytermékek forgalmazása].

Vámtarifaszám, KN kód, TARIC kód, nómenklatúra kód – ugyanaz vagy más?

Leegyszerűsítve: a tarifális besorolás egy ötször kettő számjegyből álló számsor meghatározását jelenti. Ez a tízjegyű számsor négy, egymásra épülő szintből épül fel:

A nómenklatúra kód felépítése

A gyakorlatban gyakran használják [helytelenül] a „vámtarifaszám” kifejezést a HR-, a KN- vagy a TARIC kód szinonimájaként, de hivatalosan az csak az első négy számjegyet jelenti. Ha mindezekre gyűjtő fogalmat akarunk használni, akkor a „nómenklatúra kód” lehet a megfelelő választás. Azt, hogy egy adott jogszabály melyik nómenklatúra kódot határozza meg, azt az dönti el, hogy mennyire szeretné pontosan meghatározni az adott ingóságot, amelyre az adott rendelkezés vonatkozik. A rendezőelv itt az, hogy minél hosszabb a nómenklatúra kód, annál pontosabban, részletesebben határozza meg az adott dolog tulajdonságait.

Melyik jogszabályt kell alkalmazni?

A Tanács vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK rendelete az alapvető jogi előírás, ezt szokás röviden Közös Vámtarifának nevezni. Ennek az I. melléklete tartalmazza a Kombinált Nómenklatúrát, vagyis az első nyolc számjegyig bezárólag ez alapján el lehet végezni a nómenklatúra kód meghatározást. A Kombinált Nómenklatúra minden év októberében kihirdetésre kerül az Unió Hivatalos Lapjában. A TARIC nómenklatúra [a tíz számjegyű nómenklatúra kódok] jogi alapja szintén a Közös Vámtarifa. A TARIC nómenklatúra ugyanakkor kizárólag digitális formában létezik, olyan nyomtatott verzióban, mint a Kombinált Nómenklatúra, nem hozzáférhető!

Milyen további előírásokat kell figyelembe venni?

A Közös Vámtarifa mellett az áruosztályozás során további előírásokat is figyelembe kell venni. Ezek között vannak jogszabálynak minősülő és jogilag nem kötelező, de a jogalkalmazási/ítélkezési gyakorlat által elfogadott, irányadónak tekintendő rendelkezések is.

A gyakorlat szempontjából kiemelkedő jelentősége van a HR Magyarázatnak és a KN Magyarázatnak. Ezek nem minősülnek jogszabálynak, jogi kötelező erővel ezért nem bírnak. Ugyanakkor az Európai Bíróság kimondta, hogy ezek olyan, az áruosztályozást segítő iránymutatások, amelyek az egyes nómenklatúra kódok tartalmát pontosítják, és így a tarifális besoroláskor figyelembe veendők. Hasonló szerepük és jogi jellegük van az ún. áruosztályozási véleményeknek is. Figyelembe kell venni továbbá az Európai Bizottság által kiadott, konkrét termékek áruosztályzására vonatkozó rendeleteket is. Ezek – rendelet lévén – jogilag is kötelező normák, jogszabályok. Bár nem jogszabályok, de az Európai Unió jogrendjében betöltött szerepük miatt szintén irányadóak az Európai Bíróságnak előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott – áruosztályozási tárgyú – ítéletei.

Melyik időállapot az irányadó?

Mint minden jogszabály, úgy a Közös Vámtarifa is időről-időre módosul, változik. A HR Nómenklatúra 5-7 évente, a Kombinált Nómenklatúra évente egyszer kerül átdolgozásra. A TARIC nómenklatúra ennél sokkal dinamikusabban működik, akár napról-napra is változhat. Másrészt egyes jogszabályok ún. rögzített nómenklatúra állapottal dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy az adott jogszabály meghatároz egy fix, korábbi időpontot, és az akkor hatályos változat szerint kell a besorolást elvégezni. Egy – nem teljes – áttekintés az irányadó időpontokról:

Hol találom meg?

A Közös Vámtarifa, illetve a Kombinált Nómenklatúra, mint jogszabály elérhető az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az https://eur-lex.europa.eu/ portálon keresztül. Ugyancsak itt, az EU-s portálon érhetőek el az áruosztályozási rendeletek, valamint a KN Magyarázat is. Az Európai Bíróság ítéletei legkönnyebben a curia.europa.eu oldalon kereshetők. A HR Magyarázat és az Áruosztályozási vélemények a NAV honlapján érhetőek el: https://nav.gov.hu/vam/aruosztalyozas .

Ugyanakkor van egy sokkal komfortosabb és hatékonyabb eszköz is az áruosztályozáshoz: magyar adó- és vámhatóság által kezelt TARIC Web felület, ami elérhető itt: https://kkk.nav.gov.hu/eles/1/taricweb/. A TARIC Web regisztráció nélkül, ingyenesen használható. Egy helyen, egységes keretek között tartalmazza a HR-, KN- és TARIC nómenklatúrát, a HR és KN Magyarázatot, az áruosztályozási véleményeket, áruosztályozási rendeleteket és az Európai Bíróság ítéleteit. Ráadásul szűrő/kereső funkciók segítik a gyorsabb eligazodást, és az irányadó időpont is beállítható.

Miből adódnak az áruosztályozási jogviták?

Aki próbálta már egy termék nómenklatúra kódját meghatározni, valószínűleg tapasztalta, hogy ez nem egyszerű feladat! Kihívást jelent, hogy:

• Az áruosztályozás kötött rendben, az ún. hat általános szabály alkalmazásával történik. Ez jelentősen eltér attól a gyakorlattól, amit általában a jogszabályok alkalmazása során követni kell.

• A nómenklatúra terjedelmes, kellő gyakorlat nélkül átláthatatlan. Ennek érzékeltetésére: a Kombinált Nómenklatúra kb. 900 oldal terjedelmű.

• A nómenklatúrában használt fogalmak nem mindig követik a hétköznapi jelentéstartalmat. Az árubesoroláskor pl. a készlet, alkatrész alatt nem feltétlenül azt kell érteni, mint amire elsőre gondolnánk.

• A nómenklatúra sokszor kevésbé egzakt előírásokat tartalmaz, pl. „hasonló jellegű” árura utal. Az ilyen mérlegelés csak akkor végezhető el helyesen, ha ismerjük a nómenklatúra belső felépítését.

• A HR és a KN Magyarázat téves értelmezése vagy figyelmen kívül hagyása. Ezek csupán értelmezési segédletek, nem jogszabályok, így közvetlenül ezek tartalmára alapozva nem lehet áruosztályozási döntést hozni.

• Az áruosztályozási rendeletek tárgyi hatályának téves értelmezése. Nagy a kísértés, hogy a vámtarifaszámot egy áruosztályozási rendelet alapján határozzuk meg, de ez kockázatos lehet, ha nem ügyelünk a rendelet tárgyi hatályának pontos megállapítására és/vagy nem vesszük figyelembe, hogy a nómenklatúra módosulhatott a rendelet kiadása óta.

• Az áruosztályozási szempontból lényeges jellemzők téves értékelése, meghatározása. Amíg egyes árunál az alapanyag/összetétel a meghatározó szempont, addig másoknál a rendeltetés, megint másoknál a méretek kapnak jelentőséget. Nincs tehát általánosan használható recept arra, hogy mit kell figyelembe venni a besoroláskor.

• A technológiai fejlődés és a jogi szabályozás eltérő üteme. Az új áruféleségek, megváltozott gyártási/technológiai megoldások az áruosztályozást is befolyásolhatják, így előállhat olyan helyzet, hogy egy újabb termék más besorolás alá esik, mint egy korábbi változat.

Ne feledje: áruosztályozási jogvitákban [fellebbezés vagy peres eljárás keretein belül] a jól bevált, klasszikus ügyvédi megoldások nem működnek! Az érvrendszer felállításakor a hagyományos jogértelmezési fogások csak jelentős eltérésekkel alkalmazhatók, a jog- és szakkérdések elhatárolása sem mindig egyértelmű, így a szakértői bizonyítás sem mindig visz közelebb a megoldáshoz. Ilyen vitában az a fél fog nyerni, aki az áruosztályozás speciális szabályait a napi joggyakorlattal konform módon tudja alkalmazni és ez alapján tud meggyőző ténybeli és jogi érvrendszert felépíteni.